http://hid-tan.kreativcuccok.hu/tag/jatek/
Facebookon:
https://www.facebook.com/hidtan.kreativcuccok/
Kategóriák az oldalon:
Monday 15 February 2016
Híd-Tan kreatívcuccok
Újabb jókis oldalra akadtam!
http://hid-tan.kreativcuccok.hu/tag/jatek/
Facebookon:
https://www.facebook.com/hidtan.kreativcuccok/
Kategóriák az oldalon:
http://hid-tan.kreativcuccok.hu/tag/jatek/
Facebookon:
https://www.facebook.com/hidtan.kreativcuccok/
Kategóriák az oldalon:
Thursday 31 March 2011
Táv - Online (felnőtt) Hittan
Digitalizált "videók" 7 évnyi "anyag" 
"képek frissíthetők", mert ppt-alapú, amihez hozzárendelt a hang....
Összes ingyen letölthető a Bizottság honlapjról, de nem árusítható.
7 dvd-nyi, mivel nagy kiterjesztésűek a hangfájlok (anno mindenféle videón/tvn lejátszhtó volt)
Sunday 5 September 2010
Teológia felnőtteknek
Hasznos oldalnak tűnik :-)
Teológia felnőtteknek
Nehéz ezt kimondani. Nehéz, mert az emberek többsége számára a hívő egyenlő a primitívvel, a butával és a gyengével: megmosolyogtató és szánalmas.
Sokáig magam is elfogadtam azt, hogy ilyennek nézzenek, és nyeltem egyet, amikor az arcomba mondták. Belül azonban egyre nőtt bennem a gyanú, hogy az alázatosság és a bárgyúság két teljesen különböző dolog, és az ilyen vélemények csendes – keresztényinek mondott – elfogadása valójában inkább az utóbbi: a szent bárgyulat, amikor azért hallgatok, mert nem tudom megvédeni, amit hiszek, és így végül valóban rám bizonyosodik, hogy megmosolyogtató és szánalmas vagyok.
Ezért elhatároztam, nem hallgatok tovább. Elmondom, mi az én véleményem a hitről, kereszténységről, Bibliáról és arról, hogy az egész miért nem egy értelmetlen katyvasz, amit csak az igazán gyengeelméjűek vehetnek komolyan. Mert nem az. Sőt, éppen ellenkezőleg.
Ami az emberek többségét már a kezdet kezdetén elrettenti az egésztől, az nem más, mint a Biblia rossz értelmezése, amelyet a keresztények egy része (a hangosabbik) gyakorol és terjeszt – és akikkel, itt és most kijelentem, nem értek egyet.
Ezek a keresztények úgy tesznek, mintha a Bibliát úgy kellene értelmeznünk, mint egy akármilyen mai irodalmi művet, és legtöbbször szó szerint elhiszik, ami „oda van írva”. Ez még nem lenne akkora baj, de ezt az értelmezést még terjesztik is, és mindenkit hitetlennek mondanak, aki nem ért velük egyet.
Pedig nincs igazuk. A szó szerint értelmezett Biblia értelmetlen adathalmaz, és ismerete sehová nem vezet.
Mi értelme azt elhinni, hogy
– Isten 6x24 óra alatt teremtette a világot?
– Isten a saját kezével alkotta az embert?
– egy szem gyümölcs miatt megy a mai napig a vita Isten és ember között?
és a hasonlókat?...."
továbbiakat lásd itt
Teológia felnőtteknek
"Igen, hiszek
Nehéz ezt kimondani. Nehéz, mert az emberek többsége számára a hívő egyenlő a primitívvel, a butával és a gyengével: megmosolyogtató és szánalmas.
Sokáig magam is elfogadtam azt, hogy ilyennek nézzenek, és nyeltem egyet, amikor az arcomba mondták. Belül azonban egyre nőtt bennem a gyanú, hogy az alázatosság és a bárgyúság két teljesen különböző dolog, és az ilyen vélemények csendes – keresztényinek mondott – elfogadása valójában inkább az utóbbi: a szent bárgyulat, amikor azért hallgatok, mert nem tudom megvédeni, amit hiszek, és így végül valóban rám bizonyosodik, hogy megmosolyogtató és szánalmas vagyok.
Ezért elhatároztam, nem hallgatok tovább. Elmondom, mi az én véleményem a hitről, kereszténységről, Bibliáról és arról, hogy az egész miért nem egy értelmetlen katyvasz, amit csak az igazán gyengeelméjűek vehetnek komolyan. Mert nem az. Sőt, éppen ellenkezőleg.
Ami az emberek többségét már a kezdet kezdetén elrettenti az egésztől, az nem más, mint a Biblia rossz értelmezése, amelyet a keresztények egy része (a hangosabbik) gyakorol és terjeszt – és akikkel, itt és most kijelentem, nem értek egyet.
Ezek a keresztények úgy tesznek, mintha a Bibliát úgy kellene értelmeznünk, mint egy akármilyen mai irodalmi művet, és legtöbbször szó szerint elhiszik, ami „oda van írva”. Ez még nem lenne akkora baj, de ezt az értelmezést még terjesztik is, és mindenkit hitetlennek mondanak, aki nem ért velük egyet.
Pedig nincs igazuk. A szó szerint értelmezett Biblia értelmetlen adathalmaz, és ismerete sehová nem vezet.
Mi értelme azt elhinni, hogy
– Isten 6x24 óra alatt teremtette a világot?
– Isten a saját kezével alkotta az embert?
– egy szem gyümölcs miatt megy a mai napig a vita Isten és ember között?
és a hasonlókat?...."
továbbiakat lásd itt
Friday 30 April 2010
Online Biblia kommentárok Magyarul és Angolul
Magyarul:
Máté itt
Márk itt
Lukács itt
János itt
Angolul
A még alaposabb tanulmányozásban sok segítséget adhatnak a Crosswalk oldalon felsorakoztatott kommentárok, konkordanciák, enciklopédiák és szótárak (sajnos csak angolul itt )
Máté itt
Márk itt
Lukács itt
János itt
Angolul
A még alaposabb tanulmányozásban sok segítséget adhatnak a Crosswalk oldalon felsorakoztatott kommentárok, konkordanciák, enciklopédiák és szótárak (sajnos csak angolul itt )
Könyvajánló
Anneliese Hecht: Közös utunk a Bibliához (A csoportos Bibliaolvasás módszerei) Szent Jeromos Biblia társulat
A Biblia társulat honlapja itt
Az ősegyház élete (Szt.J.Bt, Budapest 1996)
Jézus örömhíre (Szt.J.Bt, Budapest 1996)
Találkozások (Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1997)
Példabeszédek (Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 2003)
Csodák (Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1998)
Az örömhír Márk evangélista szerint (Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1998)
Egyéb kiadványok itt
A Biblia társulat honlapja itt
Az ősegyház élete (Szt.J.Bt, Budapest 1996)
Jézus örömhíre (Szt.J.Bt, Budapest 1996)
Találkozások (Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1997)
Példabeszédek (Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 2003)
Csodák (Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1998)
Az örömhír Márk evangélista szerint (Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1998)
Egyéb kiadványok itt
Hittanóra a gyakorlatban
“Jé, te ezt így csináltad? Szuper ötlet!” – avagy miért ez a honlap?
http://hittanora.wordpress.com/
Honlap leírása:
Miközben tanítási gyakorlatát végző kis-tanárként lázasan keresgéltem a neten és könyvekben gyakorlati, hasznos tippek után, ami segítséget adhat a hittanórám megtartásához, szomorúan konstatáltam, hogy nem igazán találok semmit. Vagy ha találtam is valamit, azt is alsós, vagy általános iskolás gyerekek szintjén – én pedig gimnazistákat próbálok nevelgetni. (Található egy egész jó gyűjtemény a Virtuális Plébánián, de ott is inkább alsóbb korosztályok számára vannak anyagok… )
Így arra gondoltam, elkezdem összegyűjtögetni hittanóráim anyagait, témáimat, mit hogy csináltam, hogy szemléltettem, (néhol azt is hozzátéve, hogy mi volt ebben a célravezető, vagy mik voltak a hiányosságaik), invitálva más kis-tanárokat és tanárokat saját anyagaik megosztására – hogy az utánunk jövő generáció és mi is tanulhassunk egymástól.
Tehát ez a honlap azért született meg, hogy gyakorlati gondolatokat, ötleteket, tippeket, linkeket és minden hasznos dolgot összegyűjtsön. Természetesen található a honlapon egy link gyűjtemény, amely elméleti anyagokhoz, elektronikus könyvtárakhoz, egyéb írásokhoz kalauzol, hiszen mit ér a gyakorlat elmélet nélkül? (A lista persze sosem teljes, ide is várok ajánlásokat. Megjegyzem, lehet itt olyan ajánlott link, amelynek tartalma nem fogadható el teljes egészében, de ötletet adhat, gondolkodásra késztethet.)
Természetesen ez a honlap sem akar “megmondó” lenni, nem az a lényege, hogy az itt található témákat csak így és így lehet feldolgozni, hanem azt kívánja elősegíteni, hogy ötletet adjon! Gondolkodjunk együtt!
Feltöltendő anyagokat és egyéb ötleteket a zitazarug – kukac – gmail – pont – com -ra lehet küldeni! :)
Legyen szép napod! ;)
Zárug Zita
kis-tanár, főiskolai hallgató (www.sapientia.hu)
http://hittanora.wordpress.com/
Honlap leírása:
Miközben tanítási gyakorlatát végző kis-tanárként lázasan keresgéltem a neten és könyvekben gyakorlati, hasznos tippek után, ami segítséget adhat a hittanórám megtartásához, szomorúan konstatáltam, hogy nem igazán találok semmit. Vagy ha találtam is valamit, azt is alsós, vagy általános iskolás gyerekek szintjén – én pedig gimnazistákat próbálok nevelgetni. (Található egy egész jó gyűjtemény a Virtuális Plébánián, de ott is inkább alsóbb korosztályok számára vannak anyagok… )
Így arra gondoltam, elkezdem összegyűjtögetni hittanóráim anyagait, témáimat, mit hogy csináltam, hogy szemléltettem, (néhol azt is hozzátéve, hogy mi volt ebben a célravezető, vagy mik voltak a hiányosságaik), invitálva más kis-tanárokat és tanárokat saját anyagaik megosztására – hogy az utánunk jövő generáció és mi is tanulhassunk egymástól.
Tehát ez a honlap azért született meg, hogy gyakorlati gondolatokat, ötleteket, tippeket, linkeket és minden hasznos dolgot összegyűjtsön. Természetesen található a honlapon egy link gyűjtemény, amely elméleti anyagokhoz, elektronikus könyvtárakhoz, egyéb írásokhoz kalauzol, hiszen mit ér a gyakorlat elmélet nélkül? (A lista persze sosem teljes, ide is várok ajánlásokat. Megjegyzem, lehet itt olyan ajánlott link, amelynek tartalma nem fogadható el teljes egészében, de ötletet adhat, gondolkodásra késztethet.)
Természetesen ez a honlap sem akar “megmondó” lenni, nem az a lényege, hogy az itt található témákat csak így és így lehet feldolgozni, hanem azt kívánja elősegíteni, hogy ötletet adjon! Gondolkodjunk együtt!
Feltöltendő anyagokat és egyéb ötleteket a zitazarug – kukac – gmail – pont – com -ra lehet küldeni! :)
Legyen szép napod! ;)
Zárug Zita
kis-tanár, főiskolai hallgató (www.sapientia.hu)
Mit olvassunk ekkora korban a gyerekeknek? Mi megy át a gyereknek?
Nagyóvodáskor (5-6 éves): Drámai, cselekményes, archetípusok valamint szülőimágók, testvérimágók vonásai köré szerveződő – vagyis a klasszikus tündérmese, illetve annak rokonai és származékai (népmese, állatmesék) Alkalmas történetmondás: élőszó, nagyon kevés kép.
Kisiskoláskor 1. (7-8 éves): Szelíd és szentimentális vagy kalandos, de nem drámai. Legjobbak a Micimackóhoz hasonló történetek, amelyek valahol a (nem túl veszélyes) képzelet és a valóság határán egyensúlyoznak. Vagy Móra Ferenc, de a Kincskeresővel vigyáznék, annak megterhelően sötétek a színei. Kastner is nagyon jó ebben a korosztályban (és még a következőben is). A képi és verbális humor egyaránt nagyon jól fogadott, mert az összegyűlő feszültséget kisüti, miközben a feszültség magva nincs érintve, és különösen nincs kibontva. A történetmondásban a közvetlen emberi mesélő jelenléte változatlanul fontos, de a képek igényeltek – sokkal inkább, mint az előző korosztályban. Tanulság legyen, mert azt a kisiskolás nagyon igényli.
Kisiskolás kor 2. (9-10 éves): Valóságos, kalandos, izgalmas. Kalózok és királyok, lovagok és óceánjárók, cselszövések és fortélyos megmenekülés, hercegnők és udvarhölgyeik, bálok és kastélyok. A trójai faló, Búvár Kund, Kinizsi Pál, a Titanic, a piramisok építése és a Zeppelin, a legmagasabb felhőkarcolók és az olimpiák. A harmadik-negyedik osztályos – ha nincsen teljesen elöntve képekkel és elektrotechnikával – igenis szívesen olvas, nagy lelkesedéssel meséli, amit olvasott. Nem feltétlenül igényli a történetmondó személyes jelenlétét. Nem érdeklik már a mesék, de legalábbis ragaszkodik ahhoz, hogy valamilyen valóságalapjuk legyen, nem szereti a legendákat, mítoszokat és szentéletrajzokat, hidegen hagyja az ősök és eredetmondák világa. Ezek inkább szorongást keltenek benne. A történelem nagyon is érdekli, de nem úgy, mint egy nagy nemzeti eposz istenekkel és alapító atyákkal (anyákkal), sokkal inkább úgy, mint a leleményes és sikeres, bölcs és igazságos „családtagokról” szóló igaz történetek.
Prepubertás (11-12 éves): Az egyik típusa a deviancia-történet. Kalózok, betyárok, maffiózók, kalandorok, robinhoodok, igazságosan vagy igaztalanul törvényen kívülivé vált hősök, lelencgyerekek, akikről kiderül, hogy álruhás királyfik… Nemcsak az izgalmasság a szempont, hanem maga a deviancia, a normán kívüliség, a világ látható szövetének kifordulása. Enyhébb alakjában a deviancia-történet a hajótöröttek, robinsonok, indiánok, felfedezők és hódítók története – mindez összefügg a gyerek új, igazi család találási vágyával, önmaga új kezdeteinek megtalálásával a régi, gyerekkori én romjain, attól elszakadva. Új vonásként megjelenik a távolság, különbözőség, egzotikum keresése; a gyerek nagyon szívesen azonosul a sajátjától merőben eltérő kultúrák embereivel.
A megfelelő történet másik típusa az egység, az összetartozás, a veszélyben fogant és mégis megszentelt eredet, a küzdelmes hűség története: a mítosz, a legenda, a történelem nagyszabású és fölemelő pillanatai. A valóságos valóság (szemben az előző „földhözragadt” életkor igényeivel), most szigorúan kerülendő, hacsak valami nagyon nagy és meghökkentő disznóság, vagy valami nagyon nagy és patetikus példázat nem kerekedik ki belőle. A Pál utcai fiúkból (többszörösen is) kikerekedik, Mátyás király cselekedeteiből nem kerekedik ki. Gilgamesből kikerekedik (most még szigorúan prózában!), az Iliászból nem kerekedik ki (prózában sem).
A meghallható történet harmadik típusa a hősi életrajz, ha nem túl hosszú. Egyszemélyes hős (lehet király is) a barátaival és ellenségeivel, aki minden nehézség ellenére végigéli a sorsát, illetve a neki rendelttől (vagy annak látszótól) merőben eltérő sorsot választ és valósít meg. Ezek a gyerekek épp most pottyannak ki az élettörténetük folytonosságának megszokott biztonságából, nagy szükségük van kockázatosan, fordulatosan, de mégis koherensen végigélt élettörténetekre. Családtörténetekre, dinasztia-történetekre nem, egyéni történetekre (még ha dinasztiaalapító is) igen. A csoport ebben a nehéz időszakában nagyon-nagyon alkalmas a történetek együttes befogadására, tessék nekik jó történeteket mesélni, amennyit csak lehet.
Kamaszkor alsó (13-15 éves): A kiskamasz rendkívül kevéssé képes belső konfliktusainak, érzéseinek, indulatainak belül tartására, azokat szinte azonnal kívülre teszi, hogy eltávolítsa magától, hogy kívül tudja megszemlélni, megérteni, átélni saját belső világát. Ezért a kiskamasz mindenevő: ő a világ legjobb hallgatója, olvasója és nézője, feltéve, hogy a történet végén nem akarunk tanulságot is ráerőltetni, vagyis nem akarjuk tőle, hogy időnek előtte belsővé tegye, amit most egyedül külsőként – másvalaki történeteként – képes átélni. Minden érdekli, minden elmondható, megmutatható neki, szenvedélyesen kutatja a felnőttek világának (még leleplezésre, kigúnyolásra vagy rajongásra váró) történeteit. Óvodáskora óta először a nagyon drámai történetek érdeklik igazán, mert azok tükrözik számára a legjobban a saját magában dúló viharokat: győzteseket és veszteseket, szenvedőket és sikereseket, elnyomottakat és lázadókat akar látni, hallani, olvasni, a sorsukat átélni, velük azonosulni vagy ellen-azonosulni. A tanulságot nem akarja, azt tőle sem kell akarni, arra várni kell még egy-két évig teljes bizalommal. Nagy, erős archetípusokra vágyik a történetekben: a gonoszra, a jóra, a bölcsre, a gyávára, a kalandorra, a megszabadítóra, a zsarnokra. Két csapdát kell előrelátóan elkerülni: (1) a kiskamasznak mindene a humor, de ez feszültségtűrése alacsony fokával függ össze, ezért, ha engedünk a csábításnak, és túlzásba visszük, az teljességgel anti-pedagógiai eredményre vezet; (2) mindenképpen el kell kerülni az eszmei mondanivaló, a „mit akart ezzel mondani a szerző?” firtatását, hacsak nem az a cél, hogy elidegenítsük a gyermeket a történettől.
Kamaszkor felső (16-18 éves): Minden olyan történet, ami megmozgat és mérlegelésre, töprengésre késztet, ami új perspektívát nyújt, új szempontot kínál. A korábbi szakasz (akkor még tiltott) tanulságai mostanra érnek be: a nagyobb serdülő egyre a tanulságokat, egyéni, kapcsolati., társadalmi következményeket kutatja a történetekben. A történetek identitás-építő haszna soha nem ilyen közvetlenül tapintható, mint éppen most, mivel az a serdülő, aki képes olvasni, történetekkel szembesülni (ha nem képes, beteg), szinte mindent azonmód saját magára vonatkoztat. Minden emberi történet az ő lehetséges története, minden esemény bekövetkezhet vagy már bekövetkezett az életében, minden szereplő egy lehetséges alterego a számára – még a legelesettebb, legkisszerűbb, legrettenetesebb is. A nagykamasz nemcsak az ideálisnak, közvetlenül énazonosnak érzett szerepeket engedi át magán, hanem az „antiszerepeket” is. A szereppróbálgatásnak ebben az időszakában – legalább gondolati síkon – mindent lejátszik magában, hogy azonosuljon vagy elhatárolódjon egy-egy sorslehetőségtől, és átélje az autonóm választás szabadságát. Minél több szempontból elemezhető, minél vitára ingerlőbb, ellentmondásosabb egy történet, annál jobb. A történetek közös feldolgozására legalább kétszer annyi időt kell szánni, mint szokásos.
Forrás ( és bővebben, a teljes dokumentum): Kadar_Judit-eletkori_szakaszok.doc
Kisiskoláskor 1. (7-8 éves): Szelíd és szentimentális vagy kalandos, de nem drámai. Legjobbak a Micimackóhoz hasonló történetek, amelyek valahol a (nem túl veszélyes) képzelet és a valóság határán egyensúlyoznak. Vagy Móra Ferenc, de a Kincskeresővel vigyáznék, annak megterhelően sötétek a színei. Kastner is nagyon jó ebben a korosztályban (és még a következőben is). A képi és verbális humor egyaránt nagyon jól fogadott, mert az összegyűlő feszültséget kisüti, miközben a feszültség magva nincs érintve, és különösen nincs kibontva. A történetmondásban a közvetlen emberi mesélő jelenléte változatlanul fontos, de a képek igényeltek – sokkal inkább, mint az előző korosztályban. Tanulság legyen, mert azt a kisiskolás nagyon igényli.
Kisiskolás kor 2. (9-10 éves): Valóságos, kalandos, izgalmas. Kalózok és királyok, lovagok és óceánjárók, cselszövések és fortélyos megmenekülés, hercegnők és udvarhölgyeik, bálok és kastélyok. A trójai faló, Búvár Kund, Kinizsi Pál, a Titanic, a piramisok építése és a Zeppelin, a legmagasabb felhőkarcolók és az olimpiák. A harmadik-negyedik osztályos – ha nincsen teljesen elöntve képekkel és elektrotechnikával – igenis szívesen olvas, nagy lelkesedéssel meséli, amit olvasott. Nem feltétlenül igényli a történetmondó személyes jelenlétét. Nem érdeklik már a mesék, de legalábbis ragaszkodik ahhoz, hogy valamilyen valóságalapjuk legyen, nem szereti a legendákat, mítoszokat és szentéletrajzokat, hidegen hagyja az ősök és eredetmondák világa. Ezek inkább szorongást keltenek benne. A történelem nagyon is érdekli, de nem úgy, mint egy nagy nemzeti eposz istenekkel és alapító atyákkal (anyákkal), sokkal inkább úgy, mint a leleményes és sikeres, bölcs és igazságos „családtagokról” szóló igaz történetek.
Prepubertás (11-12 éves): Az egyik típusa a deviancia-történet. Kalózok, betyárok, maffiózók, kalandorok, robinhoodok, igazságosan vagy igaztalanul törvényen kívülivé vált hősök, lelencgyerekek, akikről kiderül, hogy álruhás királyfik… Nemcsak az izgalmasság a szempont, hanem maga a deviancia, a normán kívüliség, a világ látható szövetének kifordulása. Enyhébb alakjában a deviancia-történet a hajótöröttek, robinsonok, indiánok, felfedezők és hódítók története – mindez összefügg a gyerek új, igazi család találási vágyával, önmaga új kezdeteinek megtalálásával a régi, gyerekkori én romjain, attól elszakadva. Új vonásként megjelenik a távolság, különbözőség, egzotikum keresése; a gyerek nagyon szívesen azonosul a sajátjától merőben eltérő kultúrák embereivel.
A megfelelő történet másik típusa az egység, az összetartozás, a veszélyben fogant és mégis megszentelt eredet, a küzdelmes hűség története: a mítosz, a legenda, a történelem nagyszabású és fölemelő pillanatai. A valóságos valóság (szemben az előző „földhözragadt” életkor igényeivel), most szigorúan kerülendő, hacsak valami nagyon nagy és meghökkentő disznóság, vagy valami nagyon nagy és patetikus példázat nem kerekedik ki belőle. A Pál utcai fiúkból (többszörösen is) kikerekedik, Mátyás király cselekedeteiből nem kerekedik ki. Gilgamesből kikerekedik (most még szigorúan prózában!), az Iliászból nem kerekedik ki (prózában sem).
A meghallható történet harmadik típusa a hősi életrajz, ha nem túl hosszú. Egyszemélyes hős (lehet király is) a barátaival és ellenségeivel, aki minden nehézség ellenére végigéli a sorsát, illetve a neki rendelttől (vagy annak látszótól) merőben eltérő sorsot választ és valósít meg. Ezek a gyerekek épp most pottyannak ki az élettörténetük folytonosságának megszokott biztonságából, nagy szükségük van kockázatosan, fordulatosan, de mégis koherensen végigélt élettörténetekre. Családtörténetekre, dinasztia-történetekre nem, egyéni történetekre (még ha dinasztiaalapító is) igen. A csoport ebben a nehéz időszakában nagyon-nagyon alkalmas a történetek együttes befogadására, tessék nekik jó történeteket mesélni, amennyit csak lehet.
Kamaszkor alsó (13-15 éves): A kiskamasz rendkívül kevéssé képes belső konfliktusainak, érzéseinek, indulatainak belül tartására, azokat szinte azonnal kívülre teszi, hogy eltávolítsa magától, hogy kívül tudja megszemlélni, megérteni, átélni saját belső világát. Ezért a kiskamasz mindenevő: ő a világ legjobb hallgatója, olvasója és nézője, feltéve, hogy a történet végén nem akarunk tanulságot is ráerőltetni, vagyis nem akarjuk tőle, hogy időnek előtte belsővé tegye, amit most egyedül külsőként – másvalaki történeteként – képes átélni. Minden érdekli, minden elmondható, megmutatható neki, szenvedélyesen kutatja a felnőttek világának (még leleplezésre, kigúnyolásra vagy rajongásra váró) történeteit. Óvodáskora óta először a nagyon drámai történetek érdeklik igazán, mert azok tükrözik számára a legjobban a saját magában dúló viharokat: győzteseket és veszteseket, szenvedőket és sikereseket, elnyomottakat és lázadókat akar látni, hallani, olvasni, a sorsukat átélni, velük azonosulni vagy ellen-azonosulni. A tanulságot nem akarja, azt tőle sem kell akarni, arra várni kell még egy-két évig teljes bizalommal. Nagy, erős archetípusokra vágyik a történetekben: a gonoszra, a jóra, a bölcsre, a gyávára, a kalandorra, a megszabadítóra, a zsarnokra. Két csapdát kell előrelátóan elkerülni: (1) a kiskamasznak mindene a humor, de ez feszültségtűrése alacsony fokával függ össze, ezért, ha engedünk a csábításnak, és túlzásba visszük, az teljességgel anti-pedagógiai eredményre vezet; (2) mindenképpen el kell kerülni az eszmei mondanivaló, a „mit akart ezzel mondani a szerző?” firtatását, hacsak nem az a cél, hogy elidegenítsük a gyermeket a történettől.
Kamaszkor felső (16-18 éves): Minden olyan történet, ami megmozgat és mérlegelésre, töprengésre késztet, ami új perspektívát nyújt, új szempontot kínál. A korábbi szakasz (akkor még tiltott) tanulságai mostanra érnek be: a nagyobb serdülő egyre a tanulságokat, egyéni, kapcsolati., társadalmi következményeket kutatja a történetekben. A történetek identitás-építő haszna soha nem ilyen közvetlenül tapintható, mint éppen most, mivel az a serdülő, aki képes olvasni, történetekkel szembesülni (ha nem képes, beteg), szinte mindent azonmód saját magára vonatkoztat. Minden emberi történet az ő lehetséges története, minden esemény bekövetkezhet vagy már bekövetkezett az életében, minden szereplő egy lehetséges alterego a számára – még a legelesettebb, legkisszerűbb, legrettenetesebb is. A nagykamasz nemcsak az ideálisnak, közvetlenül énazonosnak érzett szerepeket engedi át magán, hanem az „antiszerepeket” is. A szereppróbálgatásnak ebben az időszakában – legalább gondolati síkon – mindent lejátszik magában, hogy azonosuljon vagy elhatárolódjon egy-egy sorslehetőségtől, és átélje az autonóm választás szabadságát. Minél több szempontból elemezhető, minél vitára ingerlőbb, ellentmondásosabb egy történet, annál jobb. A történetek közös feldolgozására legalább kétszer annyi időt kell szánni, mint szokásos.
Forrás ( és bővebben, a teljes dokumentum): Kadar_Judit-eletkori_szakaszok.doc
Subscribe to:
Posts (Atom)